„Sok-sok évvel ezelőtt Szabó Máté barátom felvetette, hogy egy tehetséges fiatalemberrel társulva, hármasban létrehozhatnánk egy előadást az Aranytízben. Csak úgy. Mindhárman szerettünk, szeretünk sztorizni (talán túlságosan is) és nevetni (azt nem lehet eleget). Felismertük, hogy rengeteg történet, anekdota és tréfa, vicc, sziporka úszik el a feledés homályába, vagy esik le a kocsmaasztal mellé. Viszonyunk volt ezekkel a történetekkel, ezért fájó veszteségként érintett minket a feledés. Elhatároztuk, hogy amit össze tudunk szedni és fel tudunk jegyezni, azt közönség elé tárjuk és ezzel megmentjük az utókornak. A közös pont a színház volt. Az az átkozott színház.” AM

„2010-ben kezdtük el kitalálni, létrehozni, majd egész estés előadássá összegyúrni a PANkreátorok névre hallgató formációnkat. Nehezen behatárolható műfaj lett ez, de a miénk! Csak a miénk! A „Nemzeti” akkori, új nevén Pesti Magyar Színiakadémia növendékeiként ismertük meg egymást. Az Aranytíz biztosított először helyet és lehetőséget nekünk, ott játszottuk töretlen sikerrel 5 éven keresztül. Majd némi (7 év) leállás, szünet után úgy éreztük újra felelevenítjük a „programot”, úgy tűnik sokak örömére. SzM

Tulajdonképpen maga az előadás: önálló ötletek, filmes gegek, dalpantomimek füzére. Hogy ez mit jelent?! Jó kérdés… Nem a jelmezen, nem a díszleten, de még a technikai „truvájokon” sincs hangsúly, merthogy nagyon nincs egyik sem – illetve egyáltalán nincs – helyette viszont van humor! Töménytelen mennyiségben! SzM

„Az előadás egy egyéniségeinkből fejlesztett organikus humorbomba. Sokan a nyomorukat alkoholba, vagy tudatmódosító szerekbe fojtják. Mi a sikertelenségünket, a színész vagy nemszínész létünk nyomorát, megalázottságát, elveszett illúzióit, cinizmussá érlelt naivitását itt egy felszabadító humorbombába konvertáljuk, ami jó esetben két és fél órán keresztül robban.” AM

„A mai napig érthetetlen az, hogy egy ekkora rakás hülyeségből egy valamire való előadás született, hogy fennmaradt és hogy ekkora táborral rendelkezik, akik szeretik, várják, kérik újra meg újra. Mert tényleg nincs egy másodpercnyi komolyan vehető része sem. Megható, hogy ennyire közel kerültünk azokhoz akiknek játszottunk, de érthető is, mert ez az előadás tényleg rengeteg személyes élményt, megélt kudarcot, fájdalmat dolgoz fel. Bennünk és úgy tűnik másokban is. De az mindig ott volt emlékszem még az 5. évadban is, hogy kezdés előtt egymásra néztünk izgulva és megkérdeztük egymástól, hogy “ez most komoly, hogy ezzel fogunk emberek elé állni?!” HZ

„Jó együtt dolgozni, mert a színház óceánjában szigetként éljük meg, hogy nálunk alapszabály, hogy olyat senkinek sem kell eljátszania, amit nem szeretne. Itt valóban volt, van vétójog egyes jelenetekkel kapcsolatban és ezt mindig tiszteletben tartottuk. Nem rendezzük egymást, persze elmondjuk, ha eszünkbe jut valami arról amit a másik csinál, de itt inkább egymás inspirálásával haladnak előre a dolgok, mintsem egymás irányításával. Teljesen szabadon. Ha van is a rendezőire hasonlító kontroll akkor az a nézőké. Ettől különleges amit csináltunk. Ettől terápiás jellegű kifelé és befelé egyaránt.” HZ

Célunk néhány önfeledt percet, pillanatot, órát átitatni HUMORRAL, nevetéssel, könnyekkel való küzdéssel, rekeszizom-fájdalmakkal, aznap és talán még másnap is. A humor maga szubjektív tudjuk, de ez eddig mindenki tetszését elnyerte. Szerénytelenség nélkül! Talán mert nem akar semmi mást, csak szórakoztatni! SzM

Andrássy Máté

„Nehéz ügy. Jómagam egy lassan húsz éve színházban dolgozó, enyhén kiégett színész vagyok. Fizetem az adót és bejárok minden reggel a gyárba dolgozni. De a szememben még ott van a huncutság.” AM

„Jó barátom… kisebb-nagyobb megszakításokkal, de a tisztelet, szeretet, a megbecsülés örök. Ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk… persze abba se hagytuk, csak sokfelé vagyunk. Ő vidéken (is) akar/akart színész lenni. Lett is! Baromi jó! Már a fizimiskája is humorforrás, ki is aknázzuk! Naná! Entellektuális emberke, a maga 200 centijével, amilyenre nagy szükség is van, még akkor is, ha nem kezelik a helyén, de itt nálunk, ott van ahol lennie kell, a középpontban. Nem véletlen!” SzM

„Mátét gyakorlatilag az előadások alatt ismertem meg, sokáig kerestem a fogást rajta, talán még ma is keresem. Mert ritka személyiség rengeteg ellentéttel önmagában. Mindig lenéz, ha velem beszél, de sosem éreztem ezt bántónak. A pózna teste nagy és meleg szívet takar. A semmiből bukkannak elő olyan kéziratai, melyek korszakos alkotások és amire ő annyit mond: “írtam valamit lehet, hogy szar majd olvassátok el.” HZ

Horváth Zoltán, alias Zolika, avagy nekünk csak Z

„Zolika egy önképzavaros, adonisztestű, túlképzett rakás szerencsétlenség, de a szemében még ott van a huncutság.” AM

„Igen! Ő, Ő! Egy önmagát a mai napig kereső, Kis Magyar Zeusz, akinek egyetlen pillantása is igéző tud lenni… úgy szakmailag, mint emberileg. Ő is vidéken kezdte, majd okkal gondolta úgy, hogy ennek semmi értelme. Volt is ebben valami, de mégiscsak úrrá lett rajta a vágy, hogyha a szakmának nem is sok, a PANkreátoroknak, nekünk igenis legyen „talajunk”. Amin ő két lábbal áll! Miközben olyan „truvájokra” képes, amire sokan nem voltak kíváncsiak, de mi igen! Nekünk kell! Ő is! Azért mert Ő, Ő! SzM

„Nem tudom, hogy ki vagyok, de már sokkal jobban el tudom fogadni, mint korábban. Igazából egy dolog nyugtat meg, ha haladhatok előre, ha fejlődhetek, alkothatok, de újat, sosem ugyanazt. Ha pedig egy útnak vége, vagy nem engednek rajta haladni én új utakon folytatom, másoknak ez érthetetlen, nekem viszont minden más elviselhetetlen. Vicceset kellett volna írnom, de nem biztos, hogy sikerült.” HZ

Szabó Máté

„Máté egy kiélt, sokat látott, megráncosodott, kiöregedett szépfiú. Megrágta a színház és a média is, de még ott van a szemében a huncutság.” AM

Voltam már kereskedelmi tévés, saját kollégáim által lenézett műsorvezető, epizódalakításokban helyemet kereső, boldogtalan palánta, de komoly sikereknek örvendő, színpadon és filmeken is nehéz szerepeket eljátszó, világszerte díjakkal megszórt színész is… énekes, frontember, dobos, zenész, szinkron-cápa, reklámhang, fel nem készült, interjúkat készítő riporternek sem csúfolható egyedek, részükről senkiházinak gondolt alanya… De mindig megálltam a helyem és megálltam a lábamon. Önerőből, önazonosan, humorral! Tudok magamon röhögni, meg a másik két hülyén is! SzM

„Egy csupa-szív seggfej. Vagy ez, vagy az, a kérdés mindig az, hogy épp melyik van felül és, hogy sikerül-e a mindennapi gondok miatt seggfejet átfordítani a csupa-szívbe. Valóban felhívtam, mikor megkaptam Ábel szerepét, tudtam, hogy számít a szerepre és azt is, hogy jobb elébe menni a dolognak és jobb, ha tőlem tudja meg. Azóta vagyunk barátok, ez igaz. Azok közé tartozik – lehetnek vagy 3-an – akik nem mondtak le rólam még a legnehezebb időkben sem. Ez sokat jelent. És amit a Troilus és Cressida jelenetben nyújt az mindenek felett áll!” HZ

Csepregi Aurél

„A fehércápa a kultúra tengerében…” AM

„Hogy mennyire bulis is a pantomim, arra a PANkreátorok szolgáltat élő bizonyítékot, lazán és szellemesen, kellő higanymozgással és ökörködéssel megtámogatva. De ne csak pantomimre számítsunk, ez sokkal több annál! Van népdalszinkron pantomimben, Edda-dal sajátos nézőpontból, de még Csillagok háborúja is. Egy fárasztó munkanap után tökéletes program, igazi nevetésterápia.” Le Cool

„Maga az előadás egy kellemesen tágas, családias légkörű színházteremben kap otthont, így az alaphangulat már meg is teremtetett: barátságos, fesztelen, közvetlen miliő. Az előadók a lehető legegyszerűbben bemutatva: Szabó Máté (színész, műsorvezető), Andrássy Máté (színész), és (&)… Zolika. Aki nem beszél. 

Színre visz azonban olyan helyzeteket, meséket, dalokat, amelyek mind-mind alaposan megdolgoztatják a rekeszizmokat. Szabó Máté őszinte és szellemes narrációi, Andrássy Máté egész figurája, aki már önmagában is komikus (és még a Röltexben is hasznunkra lehet…), valamint (Horváth) Zolika utánozhatatlan mimikája teszik azt az emberrel, ami velem is történt: voltak pillanatok, mikor szép szolidan kicsordult a könnyem. No nem a meghatottságtól, a nevetéstől. Nem voltam egyedül. 

S habár az egész előadás idézőjelbe lett téve, úgy gondolom, ennek hiányában sem jutna eszébe senkinek, hogy komolyan vegye, mert képtelenség. És ez benne a lényeg, ez az a bizonyos „titkos összetevő“, amitől az ember képes könnyesre nevetni a szemét, és majd’ leesni a székről, mikor megjelenik a színpadon… ki is? Nos, a teljesség igénye nélkül: David Attenborough, Darth Vader,  Obi Van Kenobi, Illyés Gyula, nem is szólva olyan hírességekről, mint Godzilla, King Kong vagy Anakonda. Ja, és Johann Lippowitz. Tudjátok, ugye, kire gondolok…?” Anonim

Minden egyes jelenetnek konkrét előzménye, oka vagy eredetije van: Monty Python, David Attenborough, A csitári hegyek alatt…, EDDA, Star Wars, Illyés Gyula csak néhány a temérdek hivatkozás közül. A színlap stílusgyakorlatokat ígér, és a számításunk igaznak is bizonyul: pantomimmel vaskosan megtámogatott kabarészerű jelenetfüzér következik. (…) a PANkreátorok egy komplett műfajt defibrillálnak, miközben laza, légies, vállaltan és vállalhatóan szórakoztató színházat csinálnak, és mint ilyenek, per pillanat pár nélkül állnak. (Zsedényi Balázs)

hello@pankreatorok.hu